Bohumil Hrabal: TÚL ZAJOS MAGÁNY

 

Szövegkönyv: IVO KROBOT

Magyar szöveg (Varga György fordításának felhasználásával):

BOGNÁR RÓBERT, HALÁSZ ANDRÁS

 

Bohumil Hrabal - a cseh prózairodalom egyik legnagyobb alakja, - 1954 októberétől négy és fél éven át az Állami Hulladékbegyűjtő Vállalat egyik prágai üzemében dolgozott. Ott volt munkatársa Jindřich Peukert, volt tornatanár és él-sportoló. A dadogása ellenére nagy dumás (és persze nagy piás) férfiú alakja több néven megjelenik Hrabal írásaiban, és – immár Hantaként – ő a főhőse a Münchhausen című hosszú elbeszélésnek, és persze a Túl zajos magánynak. így ír róla Hrabal:  „... éktelenül bűzlött a pálinkától meg a sörtől, és utána mozdulni se bírtam, mert bár Hanta úr részegen beszélt, amit mondott, az olyan elképesztően szép volt, hogy döbbenetemben sóbálvánnyá merevedtem.” "Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez az én love storym." 

JÁTÉKIDŐ: 
2 óra 30 perc (egy szünettel)